Shoppingolás....ránk fért. Meg aztán, még karácsonyi ajik sincsenek, nemhogy egy karácsonyfa. Meg persze majd kinyírt az éhség! Brrr...
-Bebu! Menjünk Mekizni! - jelentettem ki határozottan.
-Regiiii te normális vagy? Mit reggeliznél TE a Mekiben? Mer' én még megvagyok, de te rendesen válogatós vagy....
Ééééés igaza volt. Mint mindig. Miért van mindig igaza? Ajj. Pedig én is szoktam okosságokat mondani, azok "Regi aranyköpései". Majdnem szó szerint. Komolyan, miután kimondok egyet, köpök egy nagyot. Kár hogy nem aranyat. Brühühü.
Végül úgy döntöttünk, hogy inkább egy eldugottabb helyre megyünk, így bementünk a legközelebbi pékségbe. De ami ott várt....álmomban nem ért még nagyobb meglepetés.
Ott állt Ő. Meg a szöszi. És bennem fellángolt az az "ÚRISTEEEN" érzés. Elkezdtem bökdösni Bettit, aki meg csak közölte, hogy "Haggyá' má". Fura. Mikor váltott át ilyen paraszt-módba? Nem emlékszem.
Végül az egészet ráfogtam arra, hogy csak álmos, és beálltam a sorba. Komoly sor volt az. Vártunk kemény 2 percet. Woooow.
Mielőtt még a két srác kiment volna a boltból, odaköszöntem nekik. Ők csak elővettek egy-egy tollat, és azt kérdezték hova dedikáljanak. (Ezt csak onnan tudom, hogy Bebu lefordította.) Aha. Szóval nem emlékeznek rám. Én csak intettem hogy mindegy, és Betti felé fordultam, hogy megmondjam neki, egy rétestésztába csavart virslit kérek. Ez a szám nőtt kettőre. Végül négy virslis péksütivel a kezemben távoztam a boltból. Hm. Finom volt.:D
Betti azért durvább volt mint én...ő vagy öt óriáspogit zabált fel. Na ezek után már nem kételkedtem abban, hogy éhes volt.
Amikor kiléptünk a boltból, két lány jött velünk szembe. Mindketten magyarul (!!!) beszéltek, és valamin megállás nélkül röhögtek. És mind a ketten olyan "tökéletesen" festettek. Gyönyörű smink, meseszép ruhák, csodás kiegészítők. Ellenben én: egyszerű kabát (az enyém zööööld! Imádooom), "I made it" karkötők, és no name farmer. Aha. Hogy manapság ez már nem divat! Ezt is megtudtam. Pff.
Bebu a legalább normálisan nézett ki: minimális szempillaspirál, szájfény, cuki csizma, és ultramenő kabát. Ajaj. Lemaradtam a fejlődésben.
Szóval ez a két csaj állandóan vihogott, és irritálóan jól nézett ki, és észrevettem, hogy mindketten a két srác felé pislognak nagyokat, és azt hiszem irtó nagynak hitték magukat. Aztán rám néztek. És olyan hangos, gúnyos nevetés tört fel belőlük, én meg rákvörös fejjel bámultam a földet. Bebu rájuk nézett, és elkezdett röhögni. Asszem azon, hogy ezek milyen kis "divatmajmok". Egy biztos, engem kikészítettek.
-Hallod. Ugye nem miattuk vagy mikulás? - kérdezte Betti, közben megveregette a vállam.
-Khm...aha. Persze....
-Ez most zavaros...
-Ajj. Ezek...váááááá.
-Tudom. - zárta le Bebu, mire kitört belőlünk a nevetés, és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk megvenni az ajándékokat. De nem csak az ajándékok vártak minket a boltban....
(A képnek semmi köze semmihez, de muszáj volt kiraknom xddd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése