Regi szemszöge
Nos. Zozó jön velünk. Éljen. Ünnepelek. Végre amikor sikerülhetne kicsit jobban megismerni a srácokat, követ minket egy kis ördög-manó. Most komolyan. Ez kit nem idegesítene?
Főleg, hogy állandóan rángatott minket hogy vegyünk neki csokit, menjünk be oda, mert ott fociznak blablabla....borzalom!!!! Brrr....kiráz a hideg.
Egyszer csak megláttam egy bazinagy plakátot "One Direction" felirattal. Rajta voltak a srácok, meg egy galamb (?). Meg rá volt írva hogy "Live concert!" meg valami össze-vissza szöveg. Biztos értelmes volt, de én csak halandzsának láttam. Én meg az angol nyelv az két külön dolog.:PP Jajj.
-Bebuuuuuuuuu!!!! Oooooott!!! Néééééézd!!! Plakááááát! - ordítottam csillogó szemmel. Várj. Ordítottam? Upsz.
Betti eléggé megijedt a hirtelen érzelem kitörésemtől, és visítva felugrott.
-Úristen Regiii te normális vagy????? - kérdezte ingerülten.
-Bocsesz... - mondtam szememet lesütve. - De oooott!!! Plakááát!!!
-Nem vagyok se süket, sem vak te idióta! - morgott "durcás pofával". Azt csak olyankor dobja be, amikor egy kicsit már tényleg ideges. Pedig őt nehéz feldühíteni!
Elgondolkodtam mi lenne, ha mennénk a koncertre. Biztos buliznánk egy jót. De a probléma, hogy ezek a srácok itt olyan népszerűek, hogy fogadjunk, kb. 2 nap alatt elfogytak a jegyek. Úgyhogy mindegy volt.
Azért a városnézés nem maradt el: Big Ben, és Zozó kedvéért még a London Zoo-ba is bementünk. London Eye, Hyde Park....mindent, amit csak tudtunk bejártunk.
Mire visszaértünk a kupac fához, (apa szerint még mindig ház. Szerintem húsz éve se volt az...) levágódtunk az "ágyakra", és aludtunk. Egész nap sétáltunk. Persze Zoli állandóan nyafogott, de kit érdekel? Olyanokat láttunk, amiket még soha.
Mielőtt elaludtam, elgondolkodtam: apáék mit csináltak egész nap?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése