1.fejezet - Megérkezés és a szerelem megjelenése

Regi szemszöge

"As long as you love me we could be starving, we could be homeless, we could be broke....
As long as you love me I'll be your platinum, I'll be your silver, I'll be yout gold..."

Hol is kezdjem...talán ott, amikor kiderült, hogy a téliszünetben megyünk Londonba. Igen, ott akartunk karácsonyozni :)) Az én családom, és Bettiék. Amikor megérkeztünk, már éreztem, hogy ez egy különleges tél lesz...de hogy ennyire! De ne szaladjunk így előre.
Amikor megálltunk egy régi, kissé lepukkant ház előtt, azt hittem ez valami vicc. De nem. Ez halálosan komoly dolog volt.
-Na gyerekek, íme a mi kis szállásunk!-mondta mosolyogva Zoli, Betti apukája. Mivel már babakorom óta ismerem, ezért megengedte hogy tegezzem.
-Ez komoly?!?! - kérdeztük felháborodva.
-Miért, mire számítottatok? Luxus szállodára? - nevetett apu. Ha-ha.
-Apu, ez miiiii??????? - visítottam idegesen. Én egy dombtetőn lévő, cuki kis kunyhóra számítottam, nem egy omladozó viskóra!!!! Tehát teljesen érthető volt hogy kiakadtam.
-Regina! Ez apád, és Zoli régi kunyhója. Saját kezűleg építettük, úgyhogy becsüld meg!-sértődött meg apu. Én csak morogtam egyet, és becipeltem a cuccaimat. Bebu próbált felvidítani, de sajnos nem sikerült neki sem.
-Héééé ez olyan mint egy szellemház! - vigyorgott „kis” Zoli, Bebszi öccse. Óóóó hogy én mennyire nem bírom ezt a gyereket! Folyton piszkál, és amikor Bettivel „csajos témákról” csevegünk, ő mindig szekál. Wáááááá.! :(
Miután megtaláltuk a „szobánkat”, megkérdeztük mehetünk-e körbenézni. Sikerült kikönyörögnünk, hogy egyedül mehessünk. Sajnos csak a környéken sétálgattunk, de mint később kiderült, ez nem is volt olyan nagy büntetés számunkra.
-Bebuuuuuu, te el tudod ezt hinni??? - kérdeztem felvidulva. Az egyetlen dolog ami vígasztalt a szálláshelyet illetően, az az volt, hogy Londonban vagyunk. Jah! Meg a gyönyörű kilátás.:)
-Regi, ez hiiiiiiiiiihe....-akart mondani valamit, de elakadt.
-Bebu! Betti! Föld hívja Bebszikét!!!!-kiabáltam rá, de ő csak bámult egyenesen. Megpróbáltam arra nézni amerre ő, és akkor rájöttem mit bámul annyira...elnézést. Inkább KIT bámul annyira...
Egy hihhhhhetetlen cuki szöszi gyerek mászkált az utcán. Az egyetlen zavaró dolog körülötte az volt, hogy minden második lány visízozva odafutott hozzá, és képet készített vele. De a legfurcsább, hogy ebből Betti csak annyit látott: „cuki szőke srác megy az úton...”
Amikor a fiú elénk ért, véletlenül kicsit nekemjött.
-Hééééé ember, nézz a szemed elé!!!!! - kiabáltam idegesen.
-Oh, sorry...-motyogta zavartan. Az volt az érzésem, hogy semmit nem értett abból amit ráordítottam. A másik, amire rájöttem, hogy ez a srác, és Bebu ezzerrel bámulják egymást....
-Hello, I'm Niall! What's your name?
-I'm Betti... - nevetett zavartan az én édes barátnőm. Húúúúúú a szereleeeeeeeeem!!! xddd
-And who is this beautiful girl? - mosolygott rám. Teljesen zavarba jöttem, azt se tudtam mit csináljak. Válaszoljak, vagy ne??? Teljesen bevörösödtem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése