Sziasztok! Mielőtt még elkezdődne a történet, szólnék pár szót. Aki olvassa a blogot, tetszik neki, kérjük lájkoljon minket facebookon! :D ~Listen to your heart~ vagyunk, reméljük gyűlnek majd a lájkok! :D KÖSZÖNJÜK!
Szóval One Direction. Aha. Egy kis guglizás után rájöttem, ez azt jelenti 'egy irányba'...Cuki név :)
-Khm...na jó. Bejöttünk, hogy zászlós pólót vegyünk, hát veszünk zászlós pólót! - motyogta zavartan Bebu. Én erre csak egy "hát jó..." sóhajtással válaszoltam, mert nem volt kedvem vitába szállni vele. Meg amúgy is. Én nem szeretek Bettuval veszekedni.
Miután vettünk magunknak egy-egy pólót, elindultunk a fahalomhoz. Ja igen. Az egy "ház". Pff. Amikor odaértünk, olyan fáradtak voltunk, hogy lefeküdtünk az "ágyunkra", és elaludtunk.
Másnap arra a döntésre jutottunk, hogy kiderítjük mi pontosan ez a One Direction. Rájöttünk, hogy ők egy banda, akik a Brit X-factor-ban tűntek fel, még 2010-ben. Phű. És mindezt internet nélkül!!!! Öhm igen, elfelejtettem említeni, hogy még gyorsan beugrottunk egy könyvesboltba, és megvettünk egy "Dare to Dream" című könyvet, amiből arra is rájöttem, hogy tudom a "dream" szó jelentését. Wohoooo!!! *o*
Miután fényt derítettünk erre a sok mindenre, rászántuk magunkat még egy sétára a városban. Gondoltuk hátha összefutunk a srácokkal. Mert hogy én nagyon össze akartam futni velük.
Csak hogy legalább még egyszer abba a gyönyörű smaragdzöld szempárba nézhessek. Hogy láthassam, ahogy göndör fürtjeit fújja a szél, én meg közben csak olvadoznék, mint a napon hagyott fagyi.
De nem csak magam miatt örültem volna a találkozásnak; Bebu szemében is láttam a reményt. Hogy nem Úgy kezelnek majd minket mint két rajongót. Mint két rajongót, aki csak a közelükbe akar férkőzni hogy legyen aláírása, meg közös fényképe velük. Nem. Mi barátok akartunk lenni. Vagy ha erre alkalmunk nyílik, esetleg több is. Ki tudja? Lehet hogy egyszer még lesz valami...:D
-Khm...na jó. Bejöttünk, hogy zászlós pólót vegyünk, hát veszünk zászlós pólót! - motyogta zavartan Bebu. Én erre csak egy "hát jó..." sóhajtással válaszoltam, mert nem volt kedvem vitába szállni vele. Meg amúgy is. Én nem szeretek Bettuval veszekedni.
Miután vettünk magunknak egy-egy pólót, elindultunk a fahalomhoz. Ja igen. Az egy "ház". Pff. Amikor odaértünk, olyan fáradtak voltunk, hogy lefeküdtünk az "ágyunkra", és elaludtunk.
Másnap arra a döntésre jutottunk, hogy kiderítjük mi pontosan ez a One Direction. Rájöttünk, hogy ők egy banda, akik a Brit X-factor-ban tűntek fel, még 2010-ben. Phű. És mindezt internet nélkül!!!! Öhm igen, elfelejtettem említeni, hogy még gyorsan beugrottunk egy könyvesboltba, és megvettünk egy "Dare to Dream" című könyvet, amiből arra is rájöttem, hogy tudom a "dream" szó jelentését. Wohoooo!!! *o*
Miután fényt derítettünk erre a sok mindenre, rászántuk magunkat még egy sétára a városban. Gondoltuk hátha összefutunk a srácokkal. Mert hogy én nagyon össze akartam futni velük.
Csak hogy legalább még egyszer abba a gyönyörű smaragdzöld szempárba nézhessek. Hogy láthassam, ahogy göndör fürtjeit fújja a szél, én meg közben csak olvadoznék, mint a napon hagyott fagyi.
De nem csak magam miatt örültem volna a találkozásnak; Bebu szemében is láttam a reményt. Hogy nem Úgy kezelnek majd minket mint két rajongót. Mint két rajongót, aki csak a közelükbe akar férkőzni hogy legyen aláírása, meg közös fényképe velük. Nem. Mi barátok akartunk lenni. Vagy ha erre alkalmunk nyílik, esetleg több is. Ki tudja? Lehet hogy egyszer még lesz valami...:D
Király várom a kövit!:P
VálaszTörlés