Sziasztok!
Mint láthatjátok ezen a blogon már nagyon-nagyon rég nem osztottunk meg új részt és valószínűleg már nem is fogunk....De most nekem Bettinek és két másik barátnőmnek van egy új blogunk Wattpadon!Még csak a prológus van fenn,de ha van időtök és vennétek rá egy pillantást az nagyon sokat jelentene!:) Ezen kívül köszönjük mindenkinek akik ezen a néhány részen át velünk tartottak,ti vagytok a legjobbak!
https://www.wattpad.com/myworks/75771000-kidnapped-notes
14.fejezet - Elpirulás...Miéért?!?
Tudom hogy valamikor megígértem a chat-ben hogy akkor írom meg az új részt,de nem sokkal azután hogy azt odaírtam,egy villám lecsapta a gépeket és az áramot,így nem tudtam megírni.De tegnap apám megjavíttatta a laptopot,úgy hogy most már megtudtam írni :)) Ha ez a rész most nem olyan stílusban írtam ahogy régebben,akkor legyen mentségemre,hogy már elég rég blogoltam :DD Olvassátok jó kedvvel :))
Betti Szemszöge
Zayn arrébb állt az ajtóból hogy be tudjunk menni. Mikor beléptünk eltátottuk a szánkat. Hihetetlenül tágas,és szép ház volt! Ezután becsukta mögöttünk az ajtót. Ekkor Regiii észre vette hogy a kutyus még mindig az ő kezében van,ezért letette a földre, és a kis szőrgolyó rögtön sprintelt gazdájához. Miután becsuktuk a szánkat, hogy nehogy belemenjen valami, volt egy dolog amit rögtön észre vettünk. A nappaliban hihetetlenül sok tükör volt. Regiii-vel olvastuk hogy a One Direction ezen tagja különösen szereti magát nézni a tükrökben, de ennek szerintem volt még egy oka, mégpedig az,hogy Mr.Malik-nek volt egy barátnője, ha jól emlékszem Perrie Edwards a Little Mix egyik énekese :D És köztudottan a lányok is szeretik tükörben nézegetni magukat. Szóval vissza a lényegre.
-Bebu! Vajon a barátnője is itt van most? És a többi srác? Tudod....a göndörke és a többiek... - eközben Regiii kipirult. Olyan aranyos amikor kipirul :D De nekem egy idegesítő szokásom is van....még pedig az hogy nagyon könnyen pirulok. Sokak szerint ez édes, de számomra néha idegesítő. De kérdésére hamar megkapta a választ, anélkül hogy megszólaltam volna. A emeletről éppen akkor jött le Liam ,Louis, Niall és Harry. Illetve rohantak....Louis-on valami rémes maszk volt,ami engem valahogy a sikolyra emlékeztetett. Ebben a maszkban kergette le a többieket a lépcsőn,akik torkukszakadtából sikítottak. Egy biztos.Ilyet nem mindennap látni.
-El se tudom képzelni hogy miket csinálhatnak amikor így együtt vannak... - súgtam oda Regiii-nek.
-Azt én se tudom, de tuti hogy nem unatkoznak - nevetett. Mikor a négy lépcsőn le száguldó fiú észre vett minket,hirtelen megálltak és fapofával néztek minket. De ez a helyzet szerencsére nem tartott sokáig, csak kb.3 másodpercig. Ezután szinte tök egyszerre kezdtek el mosolyogni. Vajon ezt is a turnéra való próbákon tanítják nekik? Ki tudja...Húúú. Megkönnyebültem, mert azt hittem hogy velünk volt valami gond :DD Ekkor a tekintetem a szöszire szegeztem. Elég sokáig nézhettem, mert Regiii már a kezét himbálta előttem hogy figyelek e bármi másra a fiún kívül. Csak bámultam....bámultam....bámultam őt, Niall meg csak mosolygott.
-Bebuu! Ébresztőőőő! - és egyszer csak lazán megpofozott. Erre rögtön felészleltem.
-Auch! Ezt miért kellett? - néztem rá mérgesen.
-Azért mert kb. fél percig csak bámultad a szöszit,és a többi srác már szerintem kezdett hülyének nézni, hogy mi bajod van hogy eddig nézed Niall-t. Oh! Még valami.Elpirultál ;) - ekkor gyorsan arcomhoz kaptam, majd oda fordultam Zayn-hez.
-Szerintem most már megyünk. Köszönjük hogy be engedtél minket a házadba. Nagyon szép - mosolyogtam rá. Ezt persze mind angolul mondtam, de mostantól mindent amit mondok vagy egy angol mond, magyarul fogom írni :)
-Én köszönöm hogy visszahoztátok a kutyámat - ekkor visszamosolygott ránk, és kinyitotta nekünk az ajtót. Azért még visszafordultunk, és elköszöntünk a többiektől is, majd kimentünk az ajtón. Mihelyt becsukódott ,Regiii beszélni kezdett.
-Bámulni kezdted a fiúúút!! Olyan aranyos voltál. A göndörke még mindig nagyon cukii! Egyébként bocs hogy megütöttelek, de semmi másra nem eszméltél. El kell jutnunk még egy dedikálásra. - fejezte be hirtelen.
-Igazad van. De addig be kell szereznem valami pirulás ellni akármit... - mosolyogtam.
-Na,szerintem most már mennyünk. Hova is akarunk menni? - én csak elkezdtem röhögni, de lehet hogy túl hangosan, mert Harry kinézett az egyik ablakon.
-Betti, a göndörke minket néz az ablakból. - de ezzel nem sokat törődtem, tovább nevettem. Majd egy idő után csak abba hagytam...Ezután megfordultam, és Harry még mindig minket nézett. Furán kezdtem el rá nézni.
-Menjünk-mondtam,és megragadtam Regiii ruháját.
-Várj! - és ezzel csinált egy hozzá méltó elköszönést a fiúhoz. HSM-es ugrás, és integetés :DD Ez aztán tényleg hozzá méltó volt :)
Betti Szemszöge
Zayn arrébb állt az ajtóból hogy be tudjunk menni. Mikor beléptünk eltátottuk a szánkat. Hihetetlenül tágas,és szép ház volt! Ezután becsukta mögöttünk az ajtót. Ekkor Regiii észre vette hogy a kutyus még mindig az ő kezében van,ezért letette a földre, és a kis szőrgolyó rögtön sprintelt gazdájához. Miután becsuktuk a szánkat, hogy nehogy belemenjen valami, volt egy dolog amit rögtön észre vettünk. A nappaliban hihetetlenül sok tükör volt. Regiii-vel olvastuk hogy a One Direction ezen tagja különösen szereti magát nézni a tükrökben, de ennek szerintem volt még egy oka, mégpedig az,hogy Mr.Malik-nek volt egy barátnője, ha jól emlékszem Perrie Edwards a Little Mix egyik énekese :D És köztudottan a lányok is szeretik tükörben nézegetni magukat. Szóval vissza a lényegre.
-Bebu! Vajon a barátnője is itt van most? És a többi srác? Tudod....a göndörke és a többiek... - eközben Regiii kipirult. Olyan aranyos amikor kipirul :D De nekem egy idegesítő szokásom is van....még pedig az hogy nagyon könnyen pirulok. Sokak szerint ez édes, de számomra néha idegesítő. De kérdésére hamar megkapta a választ, anélkül hogy megszólaltam volna. A emeletről éppen akkor jött le Liam ,Louis, Niall és Harry. Illetve rohantak....Louis-on valami rémes maszk volt,ami engem valahogy a sikolyra emlékeztetett. Ebben a maszkban kergette le a többieket a lépcsőn,akik torkukszakadtából sikítottak. Egy biztos.Ilyet nem mindennap látni.
-El se tudom képzelni hogy miket csinálhatnak amikor így együtt vannak... - súgtam oda Regiii-nek.
-Azt én se tudom, de tuti hogy nem unatkoznak - nevetett. Mikor a négy lépcsőn le száguldó fiú észre vett minket,hirtelen megálltak és fapofával néztek minket. De ez a helyzet szerencsére nem tartott sokáig, csak kb.3 másodpercig. Ezután szinte tök egyszerre kezdtek el mosolyogni. Vajon ezt is a turnéra való próbákon tanítják nekik? Ki tudja...Húúú. Megkönnyebültem, mert azt hittem hogy velünk volt valami gond :DD Ekkor a tekintetem a szöszire szegeztem. Elég sokáig nézhettem, mert Regiii már a kezét himbálta előttem hogy figyelek e bármi másra a fiún kívül. Csak bámultam....bámultam....bámultam őt, Niall meg csak mosolygott.
-Bebuu! Ébresztőőőő! - és egyszer csak lazán megpofozott. Erre rögtön felészleltem.
-Auch! Ezt miért kellett? - néztem rá mérgesen.
-Azért mert kb. fél percig csak bámultad a szöszit,és a többi srác már szerintem kezdett hülyének nézni, hogy mi bajod van hogy eddig nézed Niall-t. Oh! Még valami.Elpirultál ;) - ekkor gyorsan arcomhoz kaptam, majd oda fordultam Zayn-hez.
-Szerintem most már megyünk. Köszönjük hogy be engedtél minket a házadba. Nagyon szép - mosolyogtam rá. Ezt persze mind angolul mondtam, de mostantól mindent amit mondok vagy egy angol mond, magyarul fogom írni :)
-Én köszönöm hogy visszahoztátok a kutyámat - ekkor visszamosolygott ránk, és kinyitotta nekünk az ajtót. Azért még visszafordultunk, és elköszöntünk a többiektől is, majd kimentünk az ajtón. Mihelyt becsukódott ,Regiii beszélni kezdett.
-Bámulni kezdted a fiúúút!! Olyan aranyos voltál. A göndörke még mindig nagyon cukii! Egyébként bocs hogy megütöttelek, de semmi másra nem eszméltél. El kell jutnunk még egy dedikálásra. - fejezte be hirtelen.
-Igazad van. De addig be kell szereznem valami pirulás ellni akármit... - mosolyogtam.
-Na,szerintem most már mennyünk. Hova is akarunk menni? - én csak elkezdtem röhögni, de lehet hogy túl hangosan, mert Harry kinézett az egyik ablakon.
-Betti, a göndörke minket néz az ablakból. - de ezzel nem sokat törődtem, tovább nevettem. Majd egy idő után csak abba hagytam...Ezután megfordultam, és Harry még mindig minket nézett. Furán kezdtem el rá nézni.
-Menjünk-mondtam,és megragadtam Regiii ruháját.
-Várj! - és ezzel csinált egy hozzá méltó elköszönést a fiúhoz. HSM-es ugrás, és integetés :DD Ez aztán tényleg hozzá méltó volt :)
13. fejezet - Hahó! Én is itt vagyok!
Regi szemszöge
Amikor kijöttünk a plázából azonnal a buszmegálló elé vettük az irányt. De...meg kellett állnunk. Muszáj volt! Egy kutyuli állt előttünk. Ez egy másik volt, nem az amelyiket a másik buszmegállóban láttuk. Meg ennek volt nyakörve, én meg kötelességemnek éreztem, hogy visszavigyem a gazdijának, mert szerintem aggódhat.
-Bebu.
-Most hagyj egy picit. Nézem a buszokat - mutatott a telefonja képernyőjére, amin éppen egy busz menetrend virított. Én fejemre csaptam és fájdalmas fejjel a megállóba kirakott menetrendre mutattam. Ez most komoly??? OMG.
Betti röhögve jött rá, hogy tényleg oda van kirakva, és egy "Basszus, tényleg..."-et motyogva inkább tovább nézte a telefonját. Ez a "Betti logika". Általában nem értem. Mindegy.
Na, visszatérve a kutyára. Szóval, elkezdtem rángatni Bebut, hogy mi igen is visszavisszük őt. A nyakörvéről leolvastuk a címet, meg hogy a kutyus neve Hachi, és meggyőzem barátnőmet, hogy hazavisszük, és mivel nem volt messze a lakhelye, ezért gyalog mentünk. (Előtte persze dobtunk egy SMS-t apuéknak, hogy hazaviszünk egy állatot. Öööö hogy ebből apu mire következtetett, azt inkább nem szeretném tudni.)
Amúgy nagyon édes "lény" volt, ilyen giga szőr borította, és olyan édes szemei voltak, hogy egyszerűen...ááh ez szavakkal leírhatatlan.
Amikor megérkeztünk a házhoz, elállt a lélegzetünk. Valami hihhhhhetetlen nagy, és még annál is szebb.
Bekopogtunk. Ajtót nyitottak, én meg azt hittem dobok egy hátast. Ott állt előttem a One Direction egyik tagja (a sötétebb bőrű). Kicsit elkeseredettnek tűnt, de amikor meglátta a kezemben a kutyát, hirtelen boldogság ült ki az arcára.
-Hachi! - kiáltotta boldogan. - Where did you find it?
-Hogy mi van? - néztem rá elkerekedett szemekkel.
-Azt kérdezi hol találtuk meg a kutyust - világosított fel Bebu. - Seen at a bus stop. This - mutatott rám - made me to bring it back...
-Na jó. Ha nem fejezitek be a fordítás nélküli csevegést, én lecsaplak!!!
-Öööö annyit mondtam, hogy...khm....te vetted észre!
-Aha. Biztos - morogtam. Komolyan nem jönnek rá, hogy én MAGYAR vagyok????
-Thank you for returning! - mondta a srác, én meg elüvöltöttem magam.
-NEM ZAVAR TITEKET, HOGY NEM ÉRTEM???
Végül annyit megértettem, hogy a srác behívott minket a házba.
Amikor kijöttünk a plázából azonnal a buszmegálló elé vettük az irányt. De...meg kellett állnunk. Muszáj volt! Egy kutyuli állt előttünk. Ez egy másik volt, nem az amelyiket a másik buszmegállóban láttuk. Meg ennek volt nyakörve, én meg kötelességemnek éreztem, hogy visszavigyem a gazdijának, mert szerintem aggódhat.
-Bebu.
-Most hagyj egy picit. Nézem a buszokat - mutatott a telefonja képernyőjére, amin éppen egy busz menetrend virított. Én fejemre csaptam és fájdalmas fejjel a megállóba kirakott menetrendre mutattam. Ez most komoly??? OMG.
Betti röhögve jött rá, hogy tényleg oda van kirakva, és egy "Basszus, tényleg..."-et motyogva inkább tovább nézte a telefonját. Ez a "Betti logika". Általában nem értem. Mindegy.
Na, visszatérve a kutyára. Szóval, elkezdtem rángatni Bebut, hogy mi igen is visszavisszük őt. A nyakörvéről leolvastuk a címet, meg hogy a kutyus neve Hachi, és meggyőzem barátnőmet, hogy hazavisszük, és mivel nem volt messze a lakhelye, ezért gyalog mentünk. (Előtte persze dobtunk egy SMS-t apuéknak, hogy hazaviszünk egy állatot. Öööö hogy ebből apu mire következtetett, azt inkább nem szeretném tudni.)
Amúgy nagyon édes "lény" volt, ilyen giga szőr borította, és olyan édes szemei voltak, hogy egyszerűen...ááh ez szavakkal leírhatatlan.
Amikor megérkeztünk a házhoz, elállt a lélegzetünk. Valami hihhhhhetetlen nagy, és még annál is szebb.
Bekopogtunk. Ajtót nyitottak, én meg azt hittem dobok egy hátast. Ott állt előttem a One Direction egyik tagja (a sötétebb bőrű). Kicsit elkeseredettnek tűnt, de amikor meglátta a kezemben a kutyát, hirtelen boldogság ült ki az arcára.
-Hachi! - kiáltotta boldogan. - Where did you find it?
-Hogy mi van? - néztem rá elkerekedett szemekkel.
-Azt kérdezi hol találtuk meg a kutyust - világosított fel Bebu. - Seen at a bus stop. This - mutatott rám - made me to bring it back...
-Na jó. Ha nem fejezitek be a fordítás nélküli csevegést, én lecsaplak!!!
-Öööö annyit mondtam, hogy...khm....te vetted észre!
-Aha. Biztos - morogtam. Komolyan nem jönnek rá, hogy én MAGYAR vagyok????
-Thank you for returning! - mondta a srác, én meg elüvöltöttem magam.
-NEM ZAVAR TITEKET, HOGY NEM ÉRTEM???
Végül annyit megértettem, hogy a srác behívott minket a házba.
12.fejezet - Séta a plázában
Először is. Nagyon sajnálom hogy csak most sikerült megírnom az új részt :c Ezen a héten sok mindent kellett megtanulni. Versek stb :)) Szóval tényleg bocsánat, de most itt van! Jó olvasást ;)
Betti szemszöge
Csak annyit láttam hogy Regiii leköpi az asztalt teával. Először értelmetlenül néztem rá,de aztán folytattam a beszédet.
-Komolyan,ÚGY nézett rád.... - és ezt komolyan gondoltam. Képzeljétek csak el: Regiii és Harry, Harry és Regiii....cukik lennének :)
-Tényleg így gondolod? - nézett rám Regiii gyanakvón. Ezt vajon miért csinálja? Na mindegy, hisz ő Kaszás Regina, nem lehet belelátni a fejébe :D
-Igen, így gondolom - mosolyogtam, és ezután kb. öt percig meg se szólaltunk. De aztán Regiii felkiáltott, hogy pisilnie kell.
-Ezt nem kellett volna ennyire hangosan - röhögtem. De mire befejeztem, ő már el is ment.
-Na jó, én addig szétnézek..... - és ezzel el is indultam. De előtte üzentem Reginának(:D), hogy elmentem szétnézni, ha valami nagyon nagy dolog történik csak akkor hívjon. Bershka, C&A, Mango, Levi's...soroltam magamban az üzletek neveit. Igazából nem tudom mit kerestem, de valahogy éreztem azt a késztetést hogy keresnem kell valamit.És azt hiszem meg is találtam.
-Mediamarkt! - sikittom,és szerintem elég hülyének nézhettek. De ne értsétek félre! Nem az üzlet miatt jöttem lázba :D Neeem. Dehogy. Hanem ami benne volt. Egy nagy sor telerakva a One Direction lemezeivel. Ezért bementem, és gondoltam, veszek Regiiinek egyet karira. És magamnak is vettem egyet....:D Kifelé jövet, egy csapat lány el taposott. Szó szerint! Asszem' eltört egy lábujjam.
-Hé! Azért nem kellene átmenni az embereken! - kiáltottam dühösen (persze angolul), de ez nem nagyon hatotta meg őket. Az utolsó lányon meg akadt a szemem. Tetőtől-talpig a szöszi és barátai voltak minden rajta lévő ruháján. Ekkor megértettem, hogy hova szaladhatnak. Kissé előrébb mentem, és láttam hogy Niall osztogat aláírásokat. Oda készültem már menni hozzá, hogy én is szerezzek egy aláírást (ismét XD Mit mondjak? Lehet hogy egyszer elveszik valamelyik, és legalább lesz egy pót :D), de ekkor Regina hívott. Na jó. Most nem a változatossá kedvéért neveztem így , hanem mert megzavarta azt, amire készültem.
-Mond! - szóltam bele a telefonba.
-Először is ne ordíts. Másodszor, mikor jössz már? Szerintem már menni kellene - mondta egyhangúan.
-Bocsi hogy így beszéltem. Amúgy oké, megyeeek!
-Semmi baj! Gyereee - és már is hallottam a hangján, hogy felvidult, és megbocsátott, hogy így leüvöltöttem :) Ezt is szeretem Regiiiben. Ha megbántom, akkor mindig elfogadja a bocsánat kérésemet, és máris felvidul :) Nála jobb legjobb barát nem is lehetne. Mikor visszaértem hozzá,pacsiztunk egyet (ez is egy szokásunk,csak ez ritkább mint a többi :D De shhh! Ezt még ti se tudhatjátok :3 talán majd egyszer elmesélem), és elindultunk a kijárat felé.
Betti szemszöge
Csak annyit láttam hogy Regiii leköpi az asztalt teával. Először értelmetlenül néztem rá,de aztán folytattam a beszédet.
-Komolyan,ÚGY nézett rád.... - és ezt komolyan gondoltam. Képzeljétek csak el: Regiii és Harry, Harry és Regiii....cukik lennének :)
-Tényleg így gondolod? - nézett rám Regiii gyanakvón. Ezt vajon miért csinálja? Na mindegy, hisz ő Kaszás Regina, nem lehet belelátni a fejébe :D
-Igen, így gondolom - mosolyogtam, és ezután kb. öt percig meg se szólaltunk. De aztán Regiii felkiáltott, hogy pisilnie kell.
-Ezt nem kellett volna ennyire hangosan - röhögtem. De mire befejeztem, ő már el is ment.
-Na jó, én addig szétnézek..... - és ezzel el is indultam. De előtte üzentem Reginának(:D), hogy elmentem szétnézni, ha valami nagyon nagy dolog történik csak akkor hívjon. Bershka, C&A, Mango, Levi's...soroltam magamban az üzletek neveit. Igazából nem tudom mit kerestem, de valahogy éreztem azt a késztetést hogy keresnem kell valamit.És azt hiszem meg is találtam.
-Mediamarkt! - sikittom,és szerintem elég hülyének nézhettek. De ne értsétek félre! Nem az üzlet miatt jöttem lázba :D Neeem. Dehogy. Hanem ami benne volt. Egy nagy sor telerakva a One Direction lemezeivel. Ezért bementem, és gondoltam, veszek Regiiinek egyet karira. És magamnak is vettem egyet....:D Kifelé jövet, egy csapat lány el taposott. Szó szerint! Asszem' eltört egy lábujjam.
-Hé! Azért nem kellene átmenni az embereken! - kiáltottam dühösen (persze angolul), de ez nem nagyon hatotta meg őket. Az utolsó lányon meg akadt a szemem. Tetőtől-talpig a szöszi és barátai voltak minden rajta lévő ruháján. Ekkor megértettem, hogy hova szaladhatnak. Kissé előrébb mentem, és láttam hogy Niall osztogat aláírásokat. Oda készültem már menni hozzá, hogy én is szerezzek egy aláírást (ismét XD Mit mondjak? Lehet hogy egyszer elveszik valamelyik, és legalább lesz egy pót :D), de ekkor Regina hívott. Na jó. Most nem a változatossá kedvéért neveztem így , hanem mert megzavarta azt, amire készültem.
-Mond! - szóltam bele a telefonba.
-Először is ne ordíts. Másodszor, mikor jössz már? Szerintem már menni kellene - mondta egyhangúan.
-Bocsi hogy így beszéltem. Amúgy oké, megyeeek!
-Semmi baj! Gyereee - és már is hallottam a hangján, hogy felvidult, és megbocsátott, hogy így leüvöltöttem :) Ezt is szeretem Regiiiben. Ha megbántom, akkor mindig elfogadja a bocsánat kérésemet, és máris felvidul :) Nála jobb legjobb barát nem is lehetne. Mikor visszaértem hozzá,pacsiztunk egyet (ez is egy szokásunk,csak ez ritkább mint a többi :D De shhh! Ezt még ti se tudhatjátok :3 talán majd egyszer elmesélem), és elindultunk a kijárat felé.
11. fejezet - Dedikálás
Regi szemszöge
Szóval állatok. Na igen, szeretem őket, de azért tudom hol a határ. Aha. Persze. Ez inkább Bebu...
-Úúúúúúúristeeeeen kiskutyaaaaaaa! - visongtam, mire az összes ember elkezdett bámulni, én meg csak mint egy elmebeteg, odaugrándoztam a kutyulihoz (szegény, szerintem sokkot kapott), és a "na ki a legédesebb a világon?" kérdést egymás után ötvenezerszer feltéve simogatni kezdtem. Hogy normális vagyok-e? Nem hinném.
Kb. 10 percig csak ott visongtam és gügyögtem. Áááá nem lehettem gáz. Valószínűleg Bebuban fellobbant, hogy "ééén nem ismerem ezt az idiótát...". Megértem. Biztos, hogy nagyon égett miattam.
Nem sokkal később megérkezett a busz, így ott kellett hagynom a kutyust. Brühühü. Betti nem nagyon sajnálta. Én annál inkább. Miután felszálltunk a buszra, állandóan arról panaszkodtam, hogy miért nem maradhattam??? Igen, én az érett 17 éves.
Amikor megérkeztünk a plázához, rögtön megakadt a szemem egy plakáton. Bebu lefordította és az volt odaírva, hogy "dedikálás". És megnit az öt srác, meg a galamb.
-Regiii, oda kell mennünk! - jelentette ki Betti. Aztán rájöttünk, hogy semmilyen cuccunk nincs amit lehet dedikálni, így úgy döntöttünk, azt vesszük karácsonyra. Én vettem LB-mnek egy bögrét, ő meg vett nekem egy csomó karkötőt. Pluszba még beszereztünk egy-egy posztert amit aláíratunk.
Beálltunk az egyik sorba, és egy óra várakozás után oda is jutottunk. Nem túlzok, az még egy jó időnek számít, vagy 200-an álltak előttünk.
Mikor végre sikerült odajutnunk, kiderült, hogy én a zöld szemű göndörke sorába álltam be. Amikor belenéztem a szemébe egyszerűen lefagytam, és még a nevemet sem tudtam kinyögni. Aztán vagy sikerült kimondani, hogy Regi, vagy ő egy telepata. Inkább az elsőre szavaznék.
Végezetül az lett az eredmény, hogy "előkarácsonyt" tartottunk, és megbeszéltük, hogy már csak csokit veszünk egymásnak.
Aztán Bebu olyat közölt velem, hogy azt hittem kiköpöm a teát amit ittam.
-Te hallod. Szerintem tetszel a göndörnek...
Szóval állatok. Na igen, szeretem őket, de azért tudom hol a határ. Aha. Persze. Ez inkább Bebu...
-Úúúúúúúristeeeeen kiskutyaaaaaaa! - visongtam, mire az összes ember elkezdett bámulni, én meg csak mint egy elmebeteg, odaugrándoztam a kutyulihoz (szegény, szerintem sokkot kapott), és a "na ki a legédesebb a világon?" kérdést egymás után ötvenezerszer feltéve simogatni kezdtem. Hogy normális vagyok-e? Nem hinném.
Kb. 10 percig csak ott visongtam és gügyögtem. Áááá nem lehettem gáz. Valószínűleg Bebuban fellobbant, hogy "ééén nem ismerem ezt az idiótát...". Megértem. Biztos, hogy nagyon égett miattam.
Nem sokkal később megérkezett a busz, így ott kellett hagynom a kutyust. Brühühü. Betti nem nagyon sajnálta. Én annál inkább. Miután felszálltunk a buszra, állandóan arról panaszkodtam, hogy miért nem maradhattam??? Igen, én az érett 17 éves.
Amikor megérkeztünk a plázához, rögtön megakadt a szemem egy plakáton. Bebu lefordította és az volt odaírva, hogy "dedikálás". És megnit az öt srác, meg a galamb.
-Regiii, oda kell mennünk! - jelentette ki Betti. Aztán rájöttünk, hogy semmilyen cuccunk nincs amit lehet dedikálni, így úgy döntöttünk, azt vesszük karácsonyra. Én vettem LB-mnek egy bögrét, ő meg vett nekem egy csomó karkötőt. Pluszba még beszereztünk egy-egy posztert amit aláíratunk.
Beálltunk az egyik sorba, és egy óra várakozás után oda is jutottunk. Nem túlzok, az még egy jó időnek számít, vagy 200-an álltak előttünk.
Mikor végre sikerült odajutnunk, kiderült, hogy én a zöld szemű göndörke sorába álltam be. Amikor belenéztem a szemébe egyszerűen lefagytam, és még a nevemet sem tudtam kinyögni. Aztán vagy sikerült kimondani, hogy Regi, vagy ő egy telepata. Inkább az elsőre szavaznék.
Végezetül az lett az eredmény, hogy "előkarácsonyt" tartottunk, és megbeszéltük, hogy már csak csokit veszünk egymásnak.
Aztán Bebu olyat közölt velem, hogy azt hittem kiköpöm a teát amit ittam.
-Te hallod. Szerintem tetszel a göndörnek...
10.fejezet - Buszozás
Betti szemszöge
Hülye feltűnés keltésben mester divatmajmok....Most komolyan. Mért kell ezt csinálni?? Ha ennyire hangosan akarnak "sétálni", akkor menyjenek egy városon kívüli mocsaras helyre, hátha elsüllyednek a lápban :D Mondjuk mi is röhögünk, de nekünk cukin áll. Róluk viszont sugárzik az, hogy azért csinálják, hogy felfigyeljenek rájuk. Mondjuk ha elsüllyednének egy mocsárban, a TV biztos felfigyelne rájuk :)) Ezt már inkább nem folytatom tovább. Pedig még sok dolgot lehetne róluk mondani...
-Bebu! Miért bámulsz értetlenül? Nem megyünk ajikat venni? - nézett Regiii értetlenül, és kissé oldalba lökött.
-Auch! Ez egy kissé fájt...De igen, indulhatunk - néztem rá a sértettséget játszva. Persze szerintem Regiii felfogta hogy csak megjátszom magam. Nem most csináltam elsőnek :D
-Bebuuu! Ugye most nem vagy morci rám - nézett rám szomorú szemekkel. Ennyit arról, hogy felfogta :) Ezért is szeretem őt annyira. Néha a tudatlansága nagyon megnevettet :D
-Dehogy vagyok! Csak azt hittem, hogy ennyi idő alatt már eléggé kiismertél ahhoz, hogy tudd szeretem megjátszani magam - mosolyogtam rá, és ezen ő is elmosolyodott. Persze kb. 2 percig álltunk így, vajon mit gondolhattak a járókelők? Néha szívesen belenéznék az emberek agyába :D
-Akkor induljunk - mondta Regiii, és indulni készült, de megállt, mert fogalma se volt, hogy merre kell menni.
-Hát jó. Akkor kell a térkép. Várj....Meg is van. Akkor...keressünk egy buszt? Mert elég messze van a legközelebbi pláza....
-Okiii! De ha csak egy szabad hely lesz, akkor én ülök le! - vigyorgott. Hát igen...Ez is egy külön történet. Ha egy tömegközlekedési eszközzel utazunk, akkor mindig előtte eldöntjük hogy ki üljön az utolsó helyre, ha esetleg ez a helyzet lenne. Ez rendszerint úgy szokott eldőlni, hogy amelyikünk elsőnek lestoppolja az ülhet le :D Na igen. Olyan eset is volt, amikor ő ült és én álltam...Elég annyit mondani hogy ha lehány egy kisbaba, akkor órákig kell áztatni a felsőd. Mikor oda értünk a buszokhoz, figyelmesen kémleltük a menetrendet. Pontosabban kémleltem.Ugyanis Regiii meglátott valami kiskutyát, és erőteljesen simogatta. Igen.Ő Regiii. Imádja az állatokat :)
Hülye feltűnés keltésben mester divatmajmok....Most komolyan. Mért kell ezt csinálni?? Ha ennyire hangosan akarnak "sétálni", akkor menyjenek egy városon kívüli mocsaras helyre, hátha elsüllyednek a lápban :D Mondjuk mi is röhögünk, de nekünk cukin áll. Róluk viszont sugárzik az, hogy azért csinálják, hogy felfigyeljenek rájuk. Mondjuk ha elsüllyednének egy mocsárban, a TV biztos felfigyelne rájuk :)) Ezt már inkább nem folytatom tovább. Pedig még sok dolgot lehetne róluk mondani...
-Bebu! Miért bámulsz értetlenül? Nem megyünk ajikat venni? - nézett Regiii értetlenül, és kissé oldalba lökött.
-Auch! Ez egy kissé fájt...De igen, indulhatunk - néztem rá a sértettséget játszva. Persze szerintem Regiii felfogta hogy csak megjátszom magam. Nem most csináltam elsőnek :D
-Bebuuu! Ugye most nem vagy morci rám - nézett rám szomorú szemekkel. Ennyit arról, hogy felfogta :) Ezért is szeretem őt annyira. Néha a tudatlansága nagyon megnevettet :D
-Dehogy vagyok! Csak azt hittem, hogy ennyi idő alatt már eléggé kiismertél ahhoz, hogy tudd szeretem megjátszani magam - mosolyogtam rá, és ezen ő is elmosolyodott. Persze kb. 2 percig álltunk így, vajon mit gondolhattak a járókelők? Néha szívesen belenéznék az emberek agyába :D
-Akkor induljunk - mondta Regiii, és indulni készült, de megállt, mert fogalma se volt, hogy merre kell menni.
-Hát jó. Akkor kell a térkép. Várj....Meg is van. Akkor...keressünk egy buszt? Mert elég messze van a legközelebbi pláza....
-Okiii! De ha csak egy szabad hely lesz, akkor én ülök le! - vigyorgott. Hát igen...Ez is egy külön történet. Ha egy tömegközlekedési eszközzel utazunk, akkor mindig előtte eldöntjük hogy ki üljön az utolsó helyre, ha esetleg ez a helyzet lenne. Ez rendszerint úgy szokott eldőlni, hogy amelyikünk elsőnek lestoppolja az ülhet le :D Na igen. Olyan eset is volt, amikor ő ült és én álltam...Elég annyit mondani hogy ha lehány egy kisbaba, akkor órákig kell áztatni a felsőd. Mikor oda értünk a buszokhoz, figyelmesen kémleltük a menetrendet. Pontosabban kémleltem.Ugyanis Regiii meglátott valami kiskutyát, és erőteljesen simogatta. Igen.Ő Regiii. Imádja az állatokat :)
9. fejezet - Divatmajmok
Regi szemszöge
Shoppingolás....ránk fért. Meg aztán, még karácsonyi ajik sincsenek, nemhogy egy karácsonyfa. Meg persze majd kinyírt az éhség! Brrr...
-Bebu! Menjünk Mekizni! - jelentettem ki határozottan.
-Regiiii te normális vagy? Mit reggeliznél TE a Mekiben? Mer' én még megvagyok, de te rendesen válogatós vagy....
Ééééés igaza volt. Mint mindig. Miért van mindig igaza? Ajj. Pedig én is szoktam okosságokat mondani, azok "Regi aranyköpései". Majdnem szó szerint. Komolyan, miután kimondok egyet, köpök egy nagyot. Kár hogy nem aranyat. Brühühü.
Végül úgy döntöttünk, hogy inkább egy eldugottabb helyre megyünk, így bementünk a legközelebbi pékségbe. De ami ott várt....álmomban nem ért még nagyobb meglepetés.
Ott állt Ő. Meg a szöszi. És bennem fellángolt az az "ÚRISTEEEN" érzés. Elkezdtem bökdösni Bettit, aki meg csak közölte, hogy "Haggyá' má". Fura. Mikor váltott át ilyen paraszt-módba? Nem emlékszem.
Végül az egészet ráfogtam arra, hogy csak álmos, és beálltam a sorba. Komoly sor volt az. Vártunk kemény 2 percet. Woooow.
Mielőtt még a két srác kiment volna a boltból, odaköszöntem nekik. Ők csak elővettek egy-egy tollat, és azt kérdezték hova dedikáljanak. (Ezt csak onnan tudom, hogy Bebu lefordította.) Aha. Szóval nem emlékeznek rám. Én csak intettem hogy mindegy, és Betti felé fordultam, hogy megmondjam neki, egy rétestésztába csavart virslit kérek. Ez a szám nőtt kettőre. Végül négy virslis péksütivel a kezemben távoztam a boltból. Hm. Finom volt.:D
Betti azért durvább volt mint én...ő vagy öt óriáspogit zabált fel. Na ezek után már nem kételkedtem abban, hogy éhes volt.
Amikor kiléptünk a boltból, két lány jött velünk szembe. Mindketten magyarul (!!!) beszéltek, és valamin megállás nélkül röhögtek. És mind a ketten olyan "tökéletesen" festettek. Gyönyörű smink, meseszép ruhák, csodás kiegészítők. Ellenben én: egyszerű kabát (az enyém zööööld! Imádooom), "I made it" karkötők, és no name farmer. Aha. Hogy manapság ez már nem divat! Ezt is megtudtam. Pff.
Bebu a legalább normálisan nézett ki: minimális szempillaspirál, szájfény, cuki csizma, és ultramenő kabát. Ajaj. Lemaradtam a fejlődésben.
Szóval ez a két csaj állandóan vihogott, és irritálóan jól nézett ki, és észrevettem, hogy mindketten a két srác felé pislognak nagyokat, és azt hiszem irtó nagynak hitték magukat. Aztán rám néztek. És olyan hangos, gúnyos nevetés tört fel belőlük, én meg rákvörös fejjel bámultam a földet. Bebu rájuk nézett, és elkezdett röhögni. Asszem azon, hogy ezek milyen kis "divatmajmok". Egy biztos, engem kikészítettek.
-Hallod. Ugye nem miattuk vagy mikulás? - kérdezte Betti, közben megveregette a vállam.
-Khm...aha. Persze....
-Ez most zavaros...
-Ajj. Ezek...váááááá.
-Tudom. - zárta le Bebu, mire kitört belőlünk a nevetés, és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk megvenni az ajándékokat. De nem csak az ajándékok vártak minket a boltban....
(A képnek semmi köze semmihez, de muszáj volt kiraknom xddd)
Shoppingolás....ránk fért. Meg aztán, még karácsonyi ajik sincsenek, nemhogy egy karácsonyfa. Meg persze majd kinyírt az éhség! Brrr...
-Bebu! Menjünk Mekizni! - jelentettem ki határozottan.
-Regiiii te normális vagy? Mit reggeliznél TE a Mekiben? Mer' én még megvagyok, de te rendesen válogatós vagy....
Ééééés igaza volt. Mint mindig. Miért van mindig igaza? Ajj. Pedig én is szoktam okosságokat mondani, azok "Regi aranyköpései". Majdnem szó szerint. Komolyan, miután kimondok egyet, köpök egy nagyot. Kár hogy nem aranyat. Brühühü.
Végül úgy döntöttünk, hogy inkább egy eldugottabb helyre megyünk, így bementünk a legközelebbi pékségbe. De ami ott várt....álmomban nem ért még nagyobb meglepetés.
Ott állt Ő. Meg a szöszi. És bennem fellángolt az az "ÚRISTEEEN" érzés. Elkezdtem bökdösni Bettit, aki meg csak közölte, hogy "Haggyá' má". Fura. Mikor váltott át ilyen paraszt-módba? Nem emlékszem.
Végül az egészet ráfogtam arra, hogy csak álmos, és beálltam a sorba. Komoly sor volt az. Vártunk kemény 2 percet. Woooow.
Mielőtt még a két srác kiment volna a boltból, odaköszöntem nekik. Ők csak elővettek egy-egy tollat, és azt kérdezték hova dedikáljanak. (Ezt csak onnan tudom, hogy Bebu lefordította.) Aha. Szóval nem emlékeznek rám. Én csak intettem hogy mindegy, és Betti felé fordultam, hogy megmondjam neki, egy rétestésztába csavart virslit kérek. Ez a szám nőtt kettőre. Végül négy virslis péksütivel a kezemben távoztam a boltból. Hm. Finom volt.:D
Betti azért durvább volt mint én...ő vagy öt óriáspogit zabált fel. Na ezek után már nem kételkedtem abban, hogy éhes volt.
Amikor kiléptünk a boltból, két lány jött velünk szembe. Mindketten magyarul (!!!) beszéltek, és valamin megállás nélkül röhögtek. És mind a ketten olyan "tökéletesen" festettek. Gyönyörű smink, meseszép ruhák, csodás kiegészítők. Ellenben én: egyszerű kabát (az enyém zööööld! Imádooom), "I made it" karkötők, és no name farmer. Aha. Hogy manapság ez már nem divat! Ezt is megtudtam. Pff.
Bebu a legalább normálisan nézett ki: minimális szempillaspirál, szájfény, cuki csizma, és ultramenő kabát. Ajaj. Lemaradtam a fejlődésben.
Szóval ez a két csaj állandóan vihogott, és irritálóan jól nézett ki, és észrevettem, hogy mindketten a két srác felé pislognak nagyokat, és azt hiszem irtó nagynak hitték magukat. Aztán rám néztek. És olyan hangos, gúnyos nevetés tört fel belőlük, én meg rákvörös fejjel bámultam a földet. Bebu rájuk nézett, és elkezdett röhögni. Asszem azon, hogy ezek milyen kis "divatmajmok". Egy biztos, engem kikészítettek.
-Hallod. Ugye nem miattuk vagy mikulás? - kérdezte Betti, közben megveregette a vállam.
-Khm...aha. Persze....
-Ez most zavaros...
-Ajj. Ezek...váááááá.
-Tudom. - zárta le Bebu, mire kitört belőlünk a nevetés, és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk megvenni az ajándékokat. De nem csak az ajándékok vártak minket a boltban....
(A képnek semmi köze semmihez, de muszáj volt kiraknom xddd)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)